Politikus :(

Pár éve történt, hogy óvodánkban műfüves focipálya épült a gyerekeknek. Természetesen nagy csinadrattával kellett azt átadni. Ott volt a TV, meg mindenféle illusztris vendég. A nagycsoportosokat is kivittük, lássanak csodát. Irgalmatlan hideg volt, a polgármester, aki az átadó beszédet mondotta volna késett. Végre befutott és susmorogni kezdett az intézmény vezetőjével, aki a megbeszélésük után hozzám fordult.
- Van egy jó minőségű foci labdátok? - kérdezte.
- Van-mondtam értetlenül.
- Hozasd már ide valakivel!
Gyorsan megkerestettem valakivel, aki átadta az intézményvezetőnek, ő pedig továbbította a polgármesternek. Elhangzottak a megnyitóbeszédek, átvágták a nemzetiszínű szalagot, majd az ünnepség megtetőzéseként a polgármester átadta a gyerekeknek a focilabdát ajándékba, igen azt, a saját labdánkat, amit tőlünk kért el néhány perccel azelőtt!

Éjjeli telefon

Hajnali 4 óra. Békésen, mit sem sejtve alszom, amikor megszólal a vonalas telefon. Pánikban ugrom ki az ágyból, papucs nélkül rohanok az ebédlőbe, éjszakai telefon nekem még jó hírt nem hozott soha.
Felkapom a kagylót:
- Mi a baj? - lihegem bele rettegve. Ízes férfihang szólal meg, nem köszön, be sem mutatkozik, csak feltesz egy- számomra ebben az időpontban teljesen abszurd - kérdést:
- Figyejj má!! Van a kutyádnak nyakörve?
(Mi vaaaan? Ki ez? Mit akar? És egyáltalán!) ...Ööööö....van - mondom igen óvatosan.
- Na akkor ű van kinn az utcán- állítja nagyon határozottan.
- Melyik? -érdeklődöm még óvatosabban.
- Hát a nagy szürke.
(Fenja fekete, Pabló barna, ez engem ki akar csalni az utcára...nincs az az isten)  -Majd megnézem- mondom, annyira óvatosan, hogy olyan tán már nincs is.
- Jó lenne - aszongya - mert itt verik a tam-tamot az enyémmel oszt nem tudunk aludni.
(én tudnék, csak hááát....)
Elveszem a fülemtől a kagylót, belehallgatózok a nagy Újvárosi éjszakába. Teljes csend, semmi zaj, még a rügyek is álmosan kuporognak a fákon, ágak sem zörögnek. Kutyaugatás meg aztán éppen nem hallik.
( itt valami nem stimmel)
- Figyelj már, ki vagy te? - érdeklődöm logikusan.
- Hát Posta - feleli teljes természetességgel.
(ki más is lehetne, nem mintha így már többet tudnék)
-És mit gondolsz, hogy kivel beszélsz most? - faggatom tovább, mert most már a végére akarok járni a dolognak.
- Hát 274 0......vagy 275.... várjál már... mégis 4...nem inkább 5, hajaj, ez eggyel hosszabb! Na igen! Ez az eggyel hosszabb nagyon nem mindegy vasárnap hajnali négykor, mezítláb álldogálva a hideg kövön.
Azért udvariasan elköszönünk egymástól, mert úrinő még ilyenkor sem ordítozik hangosan, ő meg olyan tanácstalan, hogy azt sem tudja mit mondjon.
Visszabújok a már kihűlt ágyba. Sosem fogom megtudni kivel beszélgettem ma éjjel. Hm. Vajon a nagy szürke kutyát sikerült elkapni, hogy ne tam-tamoljon Postáék házőrzőjévell?

Mondások

Aki gödörben áll, annak joga van abbahagyni az ásást.

Mondások

Ideges, mint postás a kutyakiállításon.

Gradvolt Endre

Apológia


Minden álmom színesre festett,
messzire gurult üveggolyó.
Idővel egyre szelídebb leszek,
hiába vagyok megvadítható.

Már többet hallgatok, mint ítélek,
bár súllyal se több, mint éllel a szó.
Vasfog az idő az ember szívének,
ha minden színjáték megtanulható.

Hát eljátszom azt, hogy ennyire vittem.
A bűneim közül semmit se bánok.
Már átéltem mindent, amiben hittem:
az tesz emberré, hogy újra hibázok.


Íme egy lista azokról, amiket nem tanítanak az iskolában:
Nem tanítják meg, hogy hogyan kell szeretni valakit, vagy hogy hogyan legyél híres, hogyan legyél gazdag.. Nem tanítanak meg arra, hogyan sétálj el valakitől, aki csak kihasznál és nem tanítanak meg arra se, mit mondj egy haldoklónak.
Néha úgy érzem, az iskolában nem tanítanak semmi igazán fontosat.

(Neil Gaiman)

Nem vagyok nagy ivó.
Szilveszterkor két martini után megpróbáltam elrabolni és Kubába téríteni egy liftet.

Woody Allen

Hála :)

Valamikor Magyarországon történt, a következő kedves kis történet.

A falu plébánosa karácsony táján bemegy a szépen feldíszített templomba s a döbbenettől földbe gyökerezik a lába. A kis Jézuska eltűnt a jászolból! Sok mindent átélt idős ember volt már, de ez a felfedezés egy sokkal ért fel. Ebben a faluban rendes, becsületes, nyíltszívű emberek élnek! Vagy már ide is betört ez a vad világ?
Nagyon szomorúan csukta be maga mögött a templomajtót, s szinte az utolsó pillanatban vette észre a fényes, új biciklijéről integető kisfiút.
- Plébános úr, plébános úr, tessék engem megvárni! -kiabált az atya után a kisfiú, és odakerekezett a templom elé. Vadonatúj biciklije csomagtartójában nem feküdt más, mint az elveszett kis Jézus.
- Tetszik tudni, megígértem a Jézuskának, ha megkapom a biciklit karácsonyra, hálából elviszem egy körre!

A könyv olyan ablak, melyen keresztül elmenekül az ember.


"Uram!

Ma eddig minden rendben ment.
Nem pletykáltam, nem jöttem ki a sodromból, nem voltam mohó, zsémbes, undok, önző vagy élvhajhász.
Nem siránkoztam, nem átkozódtam és nem ettem egy szem csokoládét sem.
Pár percen belül azonban kikelek az ágyból, és azután sokkal több segítségre lesz szükségem.
Ámen."